Hali mindenki!
Tudom eltűntem, mint szürke szamár a feketelyukban, de esküszöm,
van mentségem és ezt most egy 2014 visszatekintéses irományban fogom kifejteni.
2014 hát számomra egy igen vegyes év volt. Január, február
elég jónak mondható termékeny is voltam ebben az időszakban írás ügyileg. Ez
volt az utolsó félévem középiskolában, amit így visszatekintve nagyon
hiányolok. Hiányzik az az összeszokott kis idióta társaság, ha nem is ők, akkor
a hülyeségük, na jó viccelek hiányoznak a csajok!
Utolsó fél év tehát érettségik, szerenád meg ehhez hasonló
nyalánkságok voltak nekem és a többieknek. Én élveztem ezt az időszakot, egy
ideig, a végére viszont sajnos eléggé megterhelő lett számomra az érettségire
tanulás és a barátaimmal való viszony. Sajnos, akikkel a négy év alatt én úgy
éreztem, hogy elég szoros barátság alakult ki, az úgy szépen lassan el
szublimált. Már nem beszéltek velem túlzottan, kihagytak rengeteg dologból és
kívülállónak, kissé feleslegesnek éreztem magamat közöttük. De ez az írásban is
látszik hisz ez az időszak egy időben kezdődött az Egy kapcsolat végével. De azzal szemben ennek nem lett happy end a
vége. A baráti négyesünk felbomlott mindenki ment a maga útján. Egész nyáron nem
kerestek (tény én se őket, hisz ha már a suliban zavaró voltam nekik, akkor nem
fogok rájuk akaszkodni), de ők hárman tartják a kapcsolatot a mai napig.
Ugyebár vége a közép sulinak én mentem tovább tanulni, de
előtte volt egy rövidke nyaram. A nyár hát érdekes volt, és egyben nyomasztó is,
de inkább nyomasztó. Barátommal töltött idő mindig nagyszerű és üdítő volt, a
családommal már kevésbé. Hisz ők úgy tervezték, hogy én rögtön valahol munkába
állok és annak, amit megkeresek, minimum a felét leadom otthon. Ez (sajnálatos
módon) ott megbukott, hogy nem kaptam sehol se állást. Nyár végén( augusztusban)
viszont munkába álltam!
Hát mit ne mondjak életem eddigi legszörnyűbb időszaka volt.
Lottózóban dolgoztam hétvégente (elsőre nem is hangzik rosszul), szombaton reggel
nyolctól este kilencig, vasárnap reggel nyolc órától este nyolcig. Elsőre ugye
nem hangzik rosszul? Aha, de amint beálltam én azt éreztem, hogy feldobom a
praclim.
Reggel nyolc, hát nekem konkrétan reggel hatkor kellett kelnem,
hogy beérjek, fél nyolcra, mivel valakinek ki is kellett pakolnia az összes
napilapot a gépeket beindítani, a kasszát számolni, ellenőrizni az beérkezett
újságok számát, ha rossz volt akkor lejelenteni a központban. Ezt úgy harminc
perc alatt, mert ha nem volt felhúzva a rácspontban nyolckor, akkor már világ
vége volt egyeseknek.
Oké, még talán ez is rendben volt. Na de itt volt nekem a
fekete leves napközben! Nem hittem volna, hogy ennyi féle dolgom lesz.
Telefontöltés, áramtöltés, lottó, sorsjegy, újság eladás (amit persze
véletlenül sem lehetett összeadni a gépen, hogy egyszerűbb legyen), pikkpakk
pontos csomag átadás vagy felvétel stb. Ezt mind 12-13 órában úgy, hogy
szüneted nem volt, max ameddig elmentél pisilni. Este zárás, ami sosem ment így
minden este sírógörcs határát súrolva beszéltem a központtal, hogy mégis mit kéne
tennem mert a kép leállt/kikapcsolt/felrobbant/kibaszom a kukába. Tehát az este
kilences végzés az általában fél tíz lett és csak tízkor jött busz. Fantastic!
És még nem is ezzel volt a bajom! Hanem azzal a rohadt nagy felelősséggel,
amit a nyakamba varrtak! 3 nap betanítás után rám bízták az egész boltot, hogy
vezessem el egyedül! Még ha egy sarki kisbolt lett volna, ahol néha megfordul
pár Mari néni, de ez egy Auch*nban lévő kibaszott lottózó volt ahol általában 700.000
forint fölött volt a bevétel. Ennyi
pénzzel foglalkozni, boltot vezetni, nyitni, zárni, vevőkkel foglalkozni, számolni
mindent, ellenőrizni, mindenféle szar újságot kivinni (amiből biztos, hogy egy
bent maradt a boltban és azért cammoghattam vissza, vagy leüvöltött a főnök). Munka
után órákig azokon kattogott az agyam, hogy mindent megcsináltam? minden meg
volt? nem számoltam el a sorsjegyet? úristen felírtam hogy mennyi van a
kasszában? vajon észre veszik hogy nem mostam fel?....
Már napokkal a munka előtt rettegtem attól, hogy mi lesz, ki
fog beszólni, vagy mit rontok el. Utolsó napokat sírógörcsösen dolgoztam végig,
utolsó nap mikor a főnökkel voltam konkrétan kimentem hányni, mert olyan
feszült voltam attól a helytől. Így nem csoda hogy összesen kettő hónapot
töltöttem ezen a helyen, fizetésemből pedig az utolsó hónapban levontak kereken
20.000 forintot, mondván hogy hiányzik a kasszából és én loptam el. Nem én
voltam, de ez nem érdemel több szót, hisz olyan nevetséges. Szóval első rendes
munkahelyi élményem P-O-C-S-É-K.
Vége lett a nyárnak és ennek a borzalomnak és én mentem
fősulira! Hurrá új hely, új emberek, tanulás főiskola yee!
Hát nem.
Kezdődött azzal, hogy kötelező gólyatábor volt, mondván hogy
csak ott tudunk beiratkozni. Hát hogy is mondjam… öt napos volt ez a fantasztikus
tábor én a leutazás napja után már jöttem is haza. Elintéztem a beiratkozást,
neptun kód meg ehhez hasonlók és én másnap jöttem is fel. Nem kell itt arra
gondolni, hogy megerőszakoltak volna vagy valami hasonló. Nem semmi ilyesmi nem
volt. Egyszerűen a szervezés és pár ottani (későbbi tankör társam) embertől
falnak mentem, pontosabban haza.
Főiskolán (direkt nem írom ki a nevét, elég annyi hogy
budapesti), turizmus-vendéglátást tanulok. Bár a tantárgyaimat elnézve inkább
valami matematikusnak képeznek ki. Hat tantárgyból egyetlen egy van, ami
tényleg a turizmushoz kötődik. Na mindegy nem is a tantárgyaimat szeretném itt
elemezni, hanem a főiskola hangulatát.
Teljesen más, mint az általános vagy a középiskola, itt
talán egyetlen szóval tudnám jellemezni: laza. Késsel az óráról mondjuk húsz percet?
Tanár semmit nem kérdez, magyaráz tovább huncut ejnye-bejnye mosollyal az
arcán. Nem tanultál? Hülye vagy elég a zhra. Van kedved inkább lent ücsörögni a
kávézóban és dumálni egy kutatásfejlesztés helyett? Miért ne nála csak a házit
kell megcsinálni és kész a tantárgy.
Sok nagyszerű emberrel ismerkedtem meg itt, és sok
kellemetlennel is, és végre mondhatok pár embert talán igazi barátnak is, de
ezt nem szabad elkiabálni. De sajnos én, is mint sokan mások is ellébecolták,
elbaromkodták az időt és jelenleg úgy állok, egy tantárgyból megvan a
megajánlott kettesem, kettőből kaptam négyest egyből egy ötöst és sajnos
kettőből mennem kell újból vizsgázni.
Újból hisz mindkettőn elbuktam, amit eléggé sajnálok mivel
mindkettőre tanultam, de úgy tűnik eleget (illetve az egyik tanárnő olyan mocsok hogy képes
karácsonykor beírni a bukást…).
Na és itt az új év 2015! Sok célom van erre az évre ami
között az is ott van hogy újból írjak! Igen emberek BrownFox visszatér (ha
minden úgy alakul)!
Írni akarok, mert ez talán visszahozza a lelki békém ami,
mióta nem írok valahogy elveszett. Csupán bökkenőként felmerült az a probléma
hogy nincs túl sok időm, drága lektoromnak meg pláne (őt nem cserélem le soha,
de soha… kivéve, ha kidob, de akkor összetörik a szívem). Így gondolkodtam,
hogy, hogyan is lenne ez jó, hisz a helyes írásom nem annyira perfect, hogy
AFS-re felengedjék, így eszembe ötlött mi lenne, ha itt ezen az oldalon lehetne
olvasni ezen a blogon? Mit szóltok hozzá? Lenne bárki, aki szívesen olvasná?
Itt egy kis szavazó cumó (teszt, anyámkínja) és szavazzatok arra,
amelyiket szeretnétek, és ha úgy van akkor én hozom a tőlem megszokott történeteket
(esetleg ha van valami pl. főiskolával vagy mással kapcsolatos akkor arról);)
Köszönöm hogy elolvastad szavazz és B.Ú.É.K!
